futótörténetek

blogavatar

Első blogom, melyben szenvedélyemről, a futásról írok. Célom, hogy minél többen kedvet kapjanak hozzá!

Legfrissebb bejegyzések

2018.10.15.
2018.10.08.

Utolsó kommentek

Milyen a jó edző?

A jó edző példakép. Már letett valamit az asztalra maga is. Személyisége van, jó hallgatni rá. Ahogy rádnéz, tudod, hogy mit akar. Testtartásából messziről látod, hogy drukkol neked, és ez erőt ad. Veled akarja, hogy sikerüljön a célod. A célotok. Mert ez közös cél, ketten tesztek bele időt, elszántságot és kitartást. A jó edző nem bízik benned, hanem tudja. Tudja, hogy sikerülni fog. Ismer téged, de többnek lát, mint ami vagy. Látja benned már azt is, ami majd leszel. Nem rád haragszik, hanem érted. Veled örül, ha két századot javítottál, tartja az italodat a célban, átölel örömében. 

A jó edzőnek nemcsak szaktudása van, hanem érzéke is. Tudja, hogy te nem robot vagy, és nem is várja el, hogy az legyél. Érti a nyelvedet, figyeli a rezdüléseidet. Humora van, amivel feszültséget old, és erőt robbant ki benned. Figyel a táplálkozásodra, de enged jókat enni. Tudja, hogy az élvezet mekkora hajtóerő. Nem zsarnok, nem félsz tőle. Azért teszel le minden edzésen 120 százlékot, mert azt akarod, hogy örüljön. Ha látod, mennyire boldoggá teszed, nem fáradsz el. Èrte csinálod már, szinte nem is magadért. Várod az edzést, mert valaki figyel rád. Tudod, hogy fontos vagy neki. Hogy közös a szenvedélyetek, és ez a futás. A legelemibb mozgás, ami a maga puritán szépségével mégis minden alkalommal valami új, mindig kicsit más, és soha nem megunható. A jó edző szeret téged.

Az én nagypapám nagyon jó edző volt.

 

 

Tovább

Megcsalás a sportban

Eleinte nagyon lelkes vagy. Elkezdesz futni, megy már néhány kör a ház körül, aztán az erdőben is. Várod, hogy mehess, készülődsz, jólesik a zuhany utána. Terveket szősz, nézed, hol vannak versenyek, mi a szintidő. A barátaid már látják rajtad, hogy kivirultál, mondják is, hogy milyen jól nézel ki. Szívesen futsz, beleszeretsz a futásba, és fejlődsz.

Aztán egy nap esni kezd az eső, azzal a fagyos széllel, ahogyan csak novemberben tud, és akkor kihagysz egy futást. Másnap bepótolod, de erőltetettnek tűnik, már nem ugyanaz. Jó, hogy van, meg minden, de hova lett a láng? Már nem dob fel úgy, mint az elején, már ismered minden vele töltött percedet, tudod, milyen lesz a vége, és hogy fog esni utána a zuhany. Másra vágysz. Beteszel egy rubintrékát, bicajra ülsz, esetleg elmész úszni, és talán örülsz is, hogy végre nem futsz. Újra érzed az izomlázat, a kellemes fáradtságot, és lelkes leszel ismét. 

Gondolkodsz, hogy akkor mégsem a futás? Jobb lenne egy másik sporttal, hiszen az szebb alakot csinál, meg nem is kell annyiszor. Aztán elmész újra futni is, és rájössz, hogy a kihagyás jót tett. Hogy még gyorsabb is lettél, újra ragyogsz, a hajadat meg lobogtatja a szél.

Társadalmunkban fétisizáljuk a kapcsolati hűséget, a kizálógosságot, a csak veled ígéretét. A sportban erre egyáltalán nics szükség. A fő szenvedélyed attól még a futás maradhat, ha mellette jársz jógázni, vagy erősíteni is, meg kosorazol, vagy úszol. Nemcsak, hogy megférnek egymás mellett, de kölcsönösen javítják egymást, harmonikussá teszik a testedet. Megelőzik a futóélmény ellaposodását, a kiégést. Próbálj ki mást, az nem megcsalás. Amit ott kapsz, az feldobja a futásodat is. 

 

 

 

Tovább

A futógén

Neked könnyű, te sportos családból származol, mondják a fiamnak, és mondták már nekem is.

Létezik ezek szerint egy sport gén, ami egyeseknek könnyűvé teszi a rendszeres mozgást, míg mások számára ezen gén hiányában gyötrődés marad minden sportkísérlet? El kell fogadni, hogy néhányan ilyen kiváltságosak, és könnyen megy a futás, míg az ilyen gén nélkül született emberek, ha beleszakadnak se lehetnek jó futók?

Nem, annak sem könnyű, aki sportos családból származik. Ő is alig érzi a lábait az edzés végén, neki is fáj minden levegővétel, ahogy a kimerült szervezet oxigénért kiált. Neki is nyűg a hideg sötétben küzdeni a süvítő széllel, és az ő bőrét is ugyanúgy perzseli a déli nap. Csakhogy ő nem a szenvedést nézi, hanem a testének erejét, a felszabadault hangulatot, a jól végzett munka utáni elégedett fáradtságot, és a lebegést. Máshol van a fókusz. Nem azt mondja, hogy ma nincs kedvem, hanem azt, hogy végre futhatok. 

Utánanéztem ennek a dolognak, és a net nagy sportbugyrából kihámoztam az ide tartozó két, lényeges pontot.

Az egyik, hogy tényleg van sport gén. De nem úgy, hogy néhányan eleve terminátornak születnek, és a többi meg bármit tehet, béna marad. A sport gént ki lehet fejleszteni. Ha elkezdesz futni, a futás közbeni erőfeszítés hatására nemcsak a tüdőd, az izmaid, meg az akarkatod erősödik, hanem a génkészleted is. Tudósok (nem britt) rengetegszer kimutatták már a sport által okozott génszintű változást: a telomerek növekedését, és a DNS-ek erősödését. Kimutatták azt is, hogy ezek a módosult gének az utódokban is megtalálhatók, tehát a második generáció már nem a nulláról kezdi a sportos életet.

A másik, hogy bár léteznek a fizikai korlátok, ezek nagymértékben tágíthatók. Ha valaki sikerélményt is szeretne, nemcsak egészséget, annak érdemes olyan sportot űzni, ami illik a testalkatához. Egy testes barlangi medve nagyon ügyes súlyemelő lehet, míg egy cirkuszi kiskutya az akrobatikában lelheti örömét. Azt azonban ne feledjük, hogy futni mindegyikük tud, úgyhogy a testalkat nem lehet kifogás!

 

 

 

Tovább

Maraton

Vasárnap csodálatos időben futottunk jópárezren a Duna mentén fel-alá. Kellemes hűvös idöben indultunk, aztán a nap egyre jobban erőre kapott. Délben már nem esett jól a melege. Gyorsabban kellett volna futnom, hogy a déli nap már ne érjen a pályán, de nem ment.

Féltávig jól haladtam, élveztem a futást, az emberek zaját, a szurkolók buzdítását. Aztán a második fele már szenvedés volt. Nem holtpont, hanem holtvonal. Folyamatosan, egybehúzva, javulás nélkül.

Az ötórás futás alatt volt időm átgondolni az élet nagy kérdéseit. Főleg, hogy minek kellett ez nekem. Végső konklúzióm, hogy talán pont a szenvedés miatt. Hogy megmutassam magamnak, hogy kellő munkával, odaszánással, kitartással elérhetem a célomat. Hogy ezt lássák a gyerekek is: ha nem is minden sikerül rögtön, elsőre, akkor se adjuk fel. Hogy nem a cél az öröm, hanem az út maga. A tervezgetés, az előre átélése a célnak. Az uralkodás saját magunk felett. A lustaság legyőzése. Hogy akkor is tesszük, amikor semmi kedvünk hozzá. Hogy a végén aztán megjön a kedv is. A megérdemelt fáradtság érzése. Az elégedett tudat, hogy nem telt hiába a nap. Hogy nem rajtam múlt, ha esetleg nem sikerül.

Most sikerült, és ez nagy öröm. Meghozta a gyümölcsét a sok munka. Már tervezem a következőt.

Tovább

Futás kölyökkutyával

Falevélropogtató futásaim hű társa lett Vidámvölgyi Csokoládé, a 3 hónapos pulibaba. Futóstílusunkat még össze kell csiszolnunk, de a rövidebb távok már egész jól mennek együtt. A közelünkben van egy francia park. Mindig elcsodálkozom, hogy szépsége ellenére alig látogatják néhányan. Ezt kihasználva, ott szoktunk körözni Csokoládéval.

A parkban szabadon engedem, hadd fusson kedvére, bóklásszon a bokrok alatt. Ő azonban, mint egy született maratonista, rója velem a köröket. Felveszi a ritmusomat, jön mellettem szépen. Aztán, ha meglát egy madarat, azonnal nekiveselkedik, megugatja, és visszajön. Ezáltal ő kétszer annyit fut, mint én. Fülei lobognak a szélben, hátsó lábait egyszerre emeli, mint egy nyuszi. Ha pedig elfárad, igyekszik úgy futni, hogy ne tudjak tőle lépni. Ebből tudom, hogy idulhatunk haza.

Otthon azonnal az itató tálkához áll, és boldog farokcsóválással kísérve lefetyeli a vizet. Aztán a két hátsó nyuszilábát hátranyújtva hűsíti a pocakját a parkettán. Selymes fekete szönyegként díszíti a lakást, és csak akkor moccan meg, ha valami szaftos finomságot lát a kezemben. A futás utáni elmaradhatatlan masszázs kedvéért hajlandó azért komótosan hanyatt vágni magát. A négy kicsi láb ellazulva vizsgálja az eget, míg őfelsége apró mocorgással jelzi, hogy hol esne jól a vakarás.

Nagyon jól jártunk egymással. Nekem lett egy szuper futópartnerem, neki pedig egy ujja köré csavart gazdája.

 

Tovább

Már csak 5 nap van a maratonig

Sokan hívják futóversenynek, de nekem ez nem verseny. Nem arról szól, hogy összemérjem a gyorsaságomat valaki máséval, hogy melyikünk ment jobban, ki ér be hamarabb. Ezt az izgalmat meghagyom az elit futóknak. Az ő készülésük emberfeletti, a táplálkozásuk profi, az életük szervezése a sport köré épül. Nálam a futás nem központ, hanem ellensúly. A hétköznapi élet kiegészítése. Energiaforrás, kikapcsolódás, feltöltődés, hobbi. A fejlődés nem cél, hanem mellékes ajándéka a futással töltött időnek. Az egészségesebb étkezés nincs rámkényszerítve, nem számolom a kalóriát, nem mérem az adagot. A szervezetem az, ami tápanyag után kiált, és sokkal jobban esik a színdús étel, mint a fehér cukor.

A felszerelésem nem profi. Az első maratoni próbálkozásom kudarcát részben a hájpolt cipőnek köszönhetem. A puha habszivacs olyan ügyesen tompította a talajfogást, hogy minden lendületet elvett, és pár kilométer után ólomsúllyal húzta a lábaimat. Ez a cipő szerencsére hamar tönkrement. Sokat futottam benne, kínlódtam vele, aztán végre kiszakadt. Helyette megvettem a legakciósabb árú, szuper színű cipellőt. Láss csodát, azonnal sokkal gyorsabban ment a futás. Hogy a nem elnyelt lendület, a cipő szépsége miatti nagyobb futókedv, a kissé hűvösebb futóidő, vagy a nagyobb kipihentség miatt, azt nem tudom. De újra tudtam élvezni a száguldást, a hajamba kapó szelet, a mozgás dinamikus erejét.

A maratonra frissítésnek viszek két csomag gyömülcspürét, porhanyós szőlőcukrot, és a kedvenc kapucíner csokimat. Vizet fogok inni, meg a célban egy habos, lehetőleg langymeleg, alkoholmentes sört. Utána jól fog esni a frissítő zuhany, meg egy porceláncsészényi arany leves. 

Valaki végigbiciklizte a kijelölt távot, és gyorsított felvételen közzétette a filmet. Kijelentem, hogy már végignézni is fárasztó volt. Elképzelhető, hogy a célba már a záróbusszal érkezem.

 

Tovább

Most van a Spartathlon

Mennyi ember, lelkes futók! Kitartottak, felkészültek évek hosszú futásával, és kisorsolták őket. Reggel, még sötétben indultak, futni fognak egész nap, egész éjjel, és holnap valamikor megérkeznek.

 

Elképzelhetetlen, hogy lehet ennyit futni, de lehet. Minden tiszteletem az övék. Ahogy emberek tudnak maradni a legnehezebb szakaszon is. Ahogy segítik egymást, biztatják, a szűk hágókon előre engedik, a sérültnek segítséget hívnak.

Igazi próbatétel ez testnek és léleknek. Mindenki győztes, aki ezt megcsinálja.

246 kilométer, majdnem 6 maraton egyben. A kietlen tájak kóborkutyákkal kísért monotonitásán csak néha enyhít a tenger látványa. Idén most nem forróság van, hanem hideg, eső, és erős szél.

Ez a verseny minden nehézsége ellenére rengeteg embert vonz. Van, aki már örökös tag a magyarok közül is, 21. alkalommal fogja most teljesíteni a távot.

Szurkolunk nagyon!

 

 

Tovább

Tapering: maraton előtti randimegvonás

Az ember lelke ilyen. Az kell, ami nincs, arra vágyunk, ami elérhetetlen, azt becsüljük, amiért meg kellett küzdenünk. A hatalmas szerelmek mindig valami akadály legyőzésén érlelődtek naggyá. A tiltott gyümölcs édes. Amiért kiálltuk a próbát, az lett igazán a miénk.

A maraton nálam szerelmi főproba. Első alkalom, nászfutás lesz. A szerelem révbe érése. Hosszú szerelem, ami még mindig várja a beteljesedést. Túl vagyunk rengeteg örömfutáson, napfelkelték és naplementék csodálatán, csillagos égbolt alatti ábrándozásokon. Sokszor randiztunk úgy, hogy már alig vártuk, de volt olyan is, hogy csak megszokásból találkoztunk. Vagy akaratom ellenére is. A szerelmes randevúkon megismertük egymást. Ismerem a szépségét, a morcosságát, a gyötrődést vele. Mégis kell nekem, minden fájdalom ellenére. Az örömét szeretném örökké.

Jövő vasárnap lesz a hosszú ceremónia. Végigmegyünk a kapcsolatunk lépcsőin, újra átéljük a flowt, meg a nem bírom tovább érzését is. Együtt fogunk küzdeni órákon át. A végén kiderül majd, hogy tényleg egymásnak teremtett-e minket a sors: engem és a futást.

A maraton előtti két hétben sokkal kevesebbet futok. Csak kicsi, lopott percek lesznek. Kiéheztetem magam, nem randizunk. Sőt, mással leszek: bicikli, nyújtás, törzserősítés. Azt akarom, hogy annyira hiányozzon a futás, hogy még a 42 km se legyen elég belőle.

A menyasszony készülődése az esküvő előtt: kozmetika, fodrász, masszázs, leánybúcsú. Aztán a nagy napon majd kiderül, hogy jól készültünk-e. Hol nyom a cipő, hol dörzsöl a ruha, és elmossa-e egyáltalán az egészet az eső.

 

Tovább

Valami ELŐL futsz, vagy valamiÉRT?

A hátam mögött ezt mondják:

Minek annyit futkározni?! Ezer a dolga. Foglalkozna inkább a gyerekeivel! Mindig valahol étteremben esznek, mióta a nő fut, sosincs nekik otthon rántott hús, szegény gyerekek, vacakokat esznek, amit régen a disznyónak se attunk vóna! Az egyik, úgy tudom, meg is bukott, mióta az anyja futóbolond lett. Hát mit képzel? Kiváncsi vagyok, az ura meddig tűri ezt még neki. Menekül itthonról, ahelyett, hogy tenné a dolgát! Bezzeg mi mennyit szenvedtünk, de mindig volt főtt étel az asztalon! Ez csak fut, otthon meg a szegény ura vigyáz a gyerekekre. Mondjuk, meg kell hagyni, nem néz ki 45-nek, sőt! Nade az élet nem erről szól! Mit akar még fiatalkodni? Biztos van valakije, akkor szoktak igy megbolondulni!

A szemembe meg ezt:

Annyira csodállak, Patrícia! Hogy ilyen kitartó vagy! Hogy tudsz futni minden nap? Egész megfiatalodtál! Az urad meg milyen rendes, hogy ennyit van a gyerekekkel, látszik rajtuk, hogy jót tesz nekik, hogy ennyit foglalkozik velük. Múltkor mesélte, hogy szokott főzni is! Na, ilyet az én uram sosem tenne, hogy csinálod? Olyan jól nézel ki! Nem rossz esőben is menni? Èn ezt tuti nem bírnám! 

Mindegy, hogy menekülsz, vagy egy vágyadat kergeted, a futással jól jársz. Erősebb leszel, fiatalabb, összeszedettebb, céltudatosabb, és boldogabb. Sokan irigyelni fognak, és rosszakat mondani rólad, de tudd, hogy nem téged utálnak. Saját magukra mérgesek, mert ők még nem találták meg az útjukat. Te tedd úgy, ahogy neked jó, és ettől jó lesz a családodnak is.

 

Tovább

Két hét múlva maraton

14 nap. Az idő üteme a 7-es ciklus, ebből lesz még kettő a nagy napig. Nem állok a legjobban. A finom kis futócipőm orra kilyukadt, és a széle vulkáni kürtőt faragott a nagylábujjam körme mellé. A sarkamat kikaparta a magassarkú, amiben olyan jó ötletnek tűnt a sport oltárán feláldozott nőciskedést egy kicsit visszakapni. A lábfejem bőrén pedig egy öt centis, mély horzsolás őrzi egy véletlen biciklipedálba rúgás emlékét. De sebaj, ezek orvosolható dolgok. Sérülés, fájdalom az inakban nincs, a nap újra süt, és találtam egy álomjó cipőt is a szakadtam helyett.


A mai lesz az utolsó hosszú futás a maraton előtt, ezután már csak rövidebbeket tervezek. Cél az élvezettel futás, a könnyedség megőrzése, a technika további csiszolása, ruganyosság, dinamika, erő. Jó barátom lesz a futóiskola, bajtársam a nyújtás, iránytűm a bokakörzés, bátorítóm a hengermasszázs.  Most pihenhet a stopper, duzzoghat a kilométer, nem hívhat a messzeség. Majd ott, két hét múlva, lesz aztán elég táv, csak bírjam szusszal. Ti hogy álltok a készüléssel?

Tovább

Szuper, hogy futsz!

 

Idén igazi futóősz van: alig eső, sok fény. Nem is csoda, hogy mindenki futni megy. Ezért aztán tömeg van. Kerülgetni kell egymást. Konfliktus van. A régebb óta futók mérgelődnek a többiek miatt. Hogy az újak lassabbak, sokszor szélesebbek is, és főleg: sokan vannak. Hogy ő, a profi futó, kerülgetni kénytelen. Érkezik a király, és a tömeg nem nyílik szét! Hát mi van itt? Mit képzelnek ezek? Vonszolja itt sétatempóban a kardashian-tomport, te meg nem férsz el mellette a rekortáncsíkon! Kitéped a füllhalgatóját, hogy legalább meghallja, hogy jössz, és félrekotródhasson. Könyékkel vágsz utat, előzés után mutogatsz, beszólsz.

Ha futás közben a sporttársakon mérgelődsz, nem vagy sportoló. A sport nem öncél, nem eltiprás, nem magamutogatás. A sport önfegyelem, kitartás, a gyengébb segítése. A sport öröm, és ha téged frusztrál az, hogy a kerülgetések miatt nem tudod a kétszázadik helyedzésedet megjavítani, akkor még szánalmas is vagy, nem csak lassú. Ha profi céljaid vannak a sporttal, akkor erre nem 30 évesen kellett volna ráébrédni. Ha vágyod a dicsfényt, akkor küzdjél, de ne a gyengébbel. Küzdjél magaddal, hogy hajnalban menj, amikor nincs kint senki más. Vagy fizess be egy stadionba, hogy ott futhass a profi pályan. Igen, az drága. Jól látod. De ott, az igazán profik között talán alázatot tanulsz. Amikor téged köröznek le. Ès akkor esélyt kapsz, hogy helyedre kerülj, és újra jó ember lehess.

 

 

Tovább

Maslow-piramis a futásban

A piramis alján vannak a fizikai szükségletek (ètel, lakhely), majd a biztonság (jövedelem, nem fenyegetve lenni), aztán a csoporthoz tartozás, majd az elismerés iránti vágy, végül az önmegvalósítás, hogy a bennünk rejlő potenciált kiaknázzuk.

A futás ilyen szempontból is egy csoda: ha futsz, a piramis összes szintjét egyszerre fejlesztheted.

Fizikai szinten, ahogy fejlődik a tested, egyre egyszerűbb táplálni. Milyen jólesik futás után beleharapni egy almába! A lédús gyümölcs tele van antioxidánssal, pektinnel, vitaminnal, ami mind a rengenerálódást segíti. Olcsó, és egészséges. Aztán ott van a szilva, a szőlő, a dió, ezer termése a fáknak, mind jót tesznek a testnek. A lakást sem kell már úgy fűteni, az edzett test hidegtűrő, mi több, hidegre vágyó. Ha rendszeresen futsz, láthatod az igazi rezsicsökkentést.

A biztosnságérzeted is fejlődik. Nemcsak azáltal, hogy el tudsz futni szinte bármi elől, hanem azért, mert edzett testtel jobban megy a munka is. Kevesebbet leszel beteg, nem téged rúgnak ki először, mert megbizható vagy és kitartó. 

A csoporthoz tartozás érzését megadja egy futóklub, a versenyek, de már az is, ha csak látod, hogy rajtad kívül mennyien futnak még.

Az önmegvalósítás pedig egyértelmű. Naponta fejlődsz, javul az érrendszered és a tüdőd, erősödnek az izmaid, és ráadásul a legjobb gondolataid futás közben jönnek. Rátalálsz a megoldásokra, kiötlesz teveket, kitűzöl célokat, és haladsz. Arcodon vízcseppek ragyognak, a szemedbe muslicák repülnek, a hónaljadat dörzsöli a ruha, de tudod, hogy élsz, és hogy ezt még nagyon sokáig csinálni akarod.

 

Tovább

Kipróbáltam a minimálcipőt

A minimál stílus a maga egyszerűségével, sallangmentességével nagyon közel áll hozzám: a lakberendezéstől kezdve a társas kapcsolatokig mindenhol. A minimál stílus teret ad, enged a lényegre figyelni, megóv a felesleges tárgyak halmozásától, és fejlődésre késztet. Pont ez a fejlődés kell most nekem a futásban is.

A 70-es években kezdtek a cipőgyártók párnázott cipőket piacra dobni. Előtte csak a vékonytalpú dorgó volt. A megemelt sarokrészű futócipőkben megváltozott a talajfogás. Sarokkal érkezni futáskor már nem okozott azonnali kellemetlenséget. A lábfej ellustult, nem nyúlt le minden lépésnél, hogy az ujjak alatti párnácskákra érkezzen a láb. Az inak a szorosabb támsztól elgyengültek, a lábboltozatok besüllyedtek, a sérülések, porckopások megszaporodtak.

A minimál cipő talpa vékony gumiréteg, ami csak a lábunk bőrét védi a sérülésektől. Szinte mezítlábas futóélményt nyújt.

Nyáron a focipálya melletti fűvön sokat futottam mezítláb, és már nagyon hiányzott az érzés. Fogtam a legvékonyabb gumitalpú cipőmet, és elindultam a kedvenc parkomba. Hétharmincas kilóméterekkel “hasítottam” a napsütésben, szökellve a talppárnákon, sarkat szorgosan emelve minél magasabbra. A boka hajlott, a talp rugózott, az izmok nyúltak és feszültek. A jól ismert mozdulatoknak új koreográfiája lett, és ez lassan ment. Egy apró változás a rendszerben minden elem alkalmazkodását követeli. Mint egy zenekar, ahogy egy új hangszerrel tanul meg együtt játszani. Lassú gyakorlások hozzák el a koncertre a virtuózitást.

Az én koncertem a maraton lesz. Már csak 3 hét. Addig remélem, összeszokik a zenekar!

Tovább

Miért utáljuk a futást?

Bal lábat a jobb után, menni előre, ritmusra, monoton. Egyszerű mozgás, legelemibb. Rengetegen élvezik, de még többen vannak, akik ki nem állhatják. Mi lehet ennek az oka?

A kisgyerek, miután két lábán már sikerül egyensúlyoznia, hamar futólépésekre vált. Hiszen a világ olyan érdekes! Annyi minden felfedeznivalót tartogat. Szalad a játszótéren a hintától a csúszdáig, otthon a konyhától a szobáig, fel a lépcsőn, hosszan a járdán, a parkban, mindenhol. Aztán találkozik az aggódó szülő óvó felszólításával: vigyázz, el ne ess! Vigyázz, megbotlasz! Hova rohansz?! Maradj nyugton! Nem vagy te sajtkukac. Veszélyforrás, tiltott dolog lesz az, ami addig a szabad felfedezés örömét adta, a lelkes loholást, a gyors odaérést és a jóleső fűbenyekkenést jelentette.

Aztán iskolás korban büntetésből szabad már csak futni. Aki rosszul viselkedik a tornaórán, fusson három kört! A folyosón rohangálni szigorúan tilos, és sajnos az iskola udvarán is. Az edzésen viszont újra kötelező, csak a futópenzum letöltése után fordulhat az igazán vágyott mozgásforma felé a nebuló. Csoda lenne, ha nem utálná meg a futást a gyermek.

Az évek telnek, a hétköznapi teendők szaporodnak, a kilók gyűlnek, és mire közeledik a negyedik iksz, már nemhogy futni, sétálni is alig tudunk. Kiölődik az emberből a mozgás. Kocsival gyorsabbb, a buszon le lehet ülni, ha meg állni kell, szenvedünk, lessük, hol szabdul fel végre egy ülőhely, hol van egy tinédzser, akit csúnyán nézve rá tudunk venni, hogy átadja a helyét. Az irodában a szék párnás, a liftben a filterezett tükörbe már nem szívesen nézünk bele. És ekkor, az emberélet útjának felén, valami bevillan. Régi ismerősök kezdenek futós képeket posztolni, és mi is kedvet kapunk. Mindenkinek jár egy második esély! Kezdd el, lassan, hogy jól essen, és csináld minden nap egy kicsit. Légy büszke az első lefutott kilométeredre, tanuld meg élvezni, ússz a megérdemelt 5-10 lájkban. A nap futás nélkül is eltelik. Miért ne telhetne el futással?

 

 

Tovább

30 kilométer

Készülök a maratonra, három hét múlva már Budapest fogja ehhez az erőfeszítéshez a díszletet adni. Álmom ez, vágyam, ígéretem. Széttiportam eddig három futócipőt, edzettem futva, tornázva, plankozva, biciklizve, kajakozva, úszva, izzadtam jútyúb videók előtt, és csináltam a házi- és a rendes munkát. Beletettem a lábamba ezerhétszáz kilométert, ebből ma 30-at. Ez volt a felkészülésben az utolsó igazán hosszú futás.

Most feltartott lábbal írom a blogot, mert csak így nem fáj. Mit mondjak, nem volt nászmenet. Pár kilométert leszàmítva nem tudtam ezt én élvezni. Az elején, amikor még volt erőm, azért mentem lassan, hogy a végén is bírjam. A végén meg azért, mert így sem bírtam. Az utolsó métereken végig az járt a fejemben, hogy a maratonon ilyenkor még mindig lesz hátra 12 km.

A lábaimat ennél jobban már nem tudom megedzeni. Mentális tuning kell! Mert a félelem, hogy nem fog menni, hogy nagyon fog fájni, hogy csak kicsivel a vége előtt fogy el az erőm, nem engedi azt a jóleső futást, amit amúgy tét nélkül simán tudok. 

Tanács kellene!

Előre is köszönöm!

Tovább

Eső után a legjobb a futás

Az ablakpárkányon ütemesen verték a dzsesszt és hívogattak az esőcseppek. Levittem Csokikutyát, aki most találkozott először az égből hulló nedvvel. Piros nyelvével elkapdosta a csillogó cseppeket, selymes bundája vombatszőrré filcelődött, míg ő önfeledten ugrándozott és nagyokat csobbantott a pocsolyákban.

Megirigyeltem tőle fiatalsága gondtalan örömét, és futócipőt húztam. A legélhetőbb város aranyló fényei vezették most a futást. A fekete víztükrök hol szelíden cuppanva, hol szenvedve csattanva fogadták a talpamat. Mindehhez a megszokott labanc díszlet: Hofburg, Opera, Hilton és Sophitel. Lelassult az idő és a szívdobbanás. Ritmusos lendület vitt előre a frissen mosott levegőben, és nem éreztem fáradtságot. Talán ilyen lehet a flow.

Tovább

Amikor nincs kedved futni

A futás lefáraszt és feltölt, büntet és jutalmaz, fogyaszt és éhesít, ébren tart és álmosít. A futás olyan, mint egy drog. Nem tudod előre, melyik arcát mutatja aznap. Nagy kedvvel indulsz neki, aztán mégsem esik jól. Máskor meg erőlteted csak, egy porcikád sem kívánja, mégis, a végére a legjobb futásod lesz.

Ahhoz, hogy ne hagyd abba, kell a futás jutalma. Az endorfin, a szabadság, a szebb alak, a társaság. Sokunknak kell a versengés is. Először önmagunkkal. Amikor megérzed, hogy mennyivel könnyebben megy ma, mit tegnap. Többet akarsz belőle. Èlvezed, ahogy lehagyod az előtted futót, örülsz, hogy téged már kevesebben érnek utol. Ha mégis ütemes lihegést hallasz a hátad mögött, tudsz egy kicsit gyorsítani, nem adod könnyen az előzést. A mámorból egyre több kell, hajszolod, akarod, sokszor kényszeríted is. Ès akkor már nem lesz olyan. A futás öröme kényszer alatt elillan.

Mit lehet ilyenkor tenni? Négy trükk, ami nálam bevált:

*ha nagyon nincs kedvem, akkor nem megyek. Aztán este, mikor már lefeküdtek a gyerekek, azt veszem észre, hogy kötöm a cipőm, és mégis futok.

*Ha a tervezett távolság ijeszt el, akkor egyszerűen kevesebbet futok. Csak a felét. Legtöbbször aztán mégis lefutom az egészet.

*ha a tervezett tempó rettent el, akkor csak lassan futok. Pár száz méter után valahogy mégis felgyorsulok.

*ha az otthon feltorlódott sok teendő riaszt el, akkor megcsinálom őket, és jutalomból futok.

Ezenkívül egy új útvonal, egy csinibb felső, egy kis más sport szokott új lendületet adni. De leginkább az, hogy én ezt megígértem, és erre emlékeztetem magam. Ha nem magamért futok, hanem őérte, nagypapámért, aki már csak a futásaimban lehet velem. Az mindig átsegít a holtponton.

 

 

Tovább

Fuss a pároddal!

 

Olyan szép, igaz? Kéz a kézben, egymást biztatva, értelmes, közös időtöltés. Sokkal jobb, mint telefont lesve nyomni egymás mellett a heverőt. Együtt fejlődtök, egymást húzzátok, ha nincs kedved, ő majd motivál, visz magával. Örül a sikerednek, és te is az övének, összekovácsol titeket mégjobban, egy újabb közös szenvedély a szex mellett, vagy helyett.

Akkor elmondom, nálunk hogy volt.

A futás volt az énidőm. Én kezdtem el, belső motivációval, egy igéret miatt, amit nagypapámnak tettem. A futásaim természetesen időt vettek el a családtól, úgy egy órát naponta. A gyerekek örültek neki, mert mikor lihegve hazaértem, már nem idegesített fel semmi. Kaptak egy kipirult, nyugodt anyát, és nekik is lett egy szabad órájuk, amikor nem kérdezi senki, hogy megcsináltad-e, elraktad-e, megetted-e, kidobtad-e, leírtad-e, beadtad-e.

Aztán elkezdett látszódni a változás. A futásaim erősebbé tettek lelkileg, formásabbá testileg. Olyan újjászületés ez, amit eddig csak a friss szerelem tudott adni. Vártam a futásokat, mint egy randit.

Ekkor a férjem kitalálta, hogy ő is csatlakozik. Bedőltem a mítosznak, hogy majd együtt, mi ketten, örökké. Együtt futunk, közös hobbi, milyen jó, hogy nem csajozni jár. De nem lett jó. Versengés lett, teljesítménykényszer, nulla énidő, mennyit futottál, és mennyivel. Sokszor már nem is mentünk együtt, beszélgetni úgysem lehetett közben, az általa diktált vágtában. Ment egyedül, és én egy ideig nem mentem egyáltalán. Jó volt otthon nélküle, amíg futott. Aztán lesérült.

Most ott tartunk, hogy én újra futok. De már csak akkor, mikor ő dolgozik. Ne lássa a futásomat, ne éreztesse, hogy azt az órát is inkább a gyerekekkel kellene töltenem, meg hogy akár zoknikat is párosíthatnék. Titkom lett a futás, mint egy szerető.

Tovább

Unalmas a futás?

Napközben már rágondolni, rózsaszínbe felöltözni, bokával szép kört rajzolni, lassan menni. Sarkat fenékig emelni, szembeszélnek nekidőlni, hajszálat szememből kivenni, hányat léptem, megszámolni. Lélegzetet meghallgatni, járókelőt kikerülni, államról a vizet lecseppenni hagyni. Lassítani, gyorsítani, minden dombra felkapatni, lejtőn lerohanni, kifulladni, fának dőlni, újra menni. Fűre lépni, felszökdelni, pocsolyákba belemenni, koszos talppal nem törődni.

Gondolatban megbeszélni, megoldásra rátalálni, problémát kisebbnek látni, új erővel nekiállni. Történetet kitalálni, teendőket felsorolni, mindenkire mosolyogni. Messze nézni, tovább látni, tervet szőni, erőt kapni. Kedvet lelni, motiválni, utolérni, belevágni.

Madár hangját utánozni, kutyakakát kikerülni, kisgyerekre nem rálépni, piros lámpán átszaladni. Feneket kerekre sprintelni, arcbőrt vérrel pezsdíteni, hajat széllel lebegtetni, mellet testhez szorítani. Lelassulni, leguggolni, párat léni, megpihenni. 

Feszültséget karomból kirázni, minden izmot átnyújtani, lélegzetet lassítani, szívdobbanást lenyugtatni.

Zuhany alá beállni, hűs vizet vedelni, banánt enni, jól aludni.

Tovább

Mikor fuss?

Sokat lenni a természetben, kint a levegőn, de csodás!

Már csak 1 hónap van a maratonig, a napsugarak lanyhuló bája megsokszorozta a kedvemet a futáshoz. Mennék reggel, délután, este, csak annyi minden van! De megyek így is.

Most olvastam egy szuper tanácsadó cikket: 8 dolog, amit már reggel 8 előtt végezz el!(http://www.msn.com/de-at/lifestyle/leben/8-dinge-die-sie-vor-8-uhr-morgens-tun-sollten/ar-BBMQdHv?ocid=ientp)

1.   Aludj legalább 7 órát! (Akkor már miért nem 8-at, ha a címben minden 8?)

2.   Egyél tartalmas reggelit! De teljes kiörlésűt ám, frisset, szezonálist, ne cukrosat, magad vágtát, legyen benne minden szín!

3.   Aztán persze sportolj, fél óra is csodákra képes!

4.   Irány a hideg zuhany alá!

5.   Kényesztesd magad! Krémezz arcot, masszírozz dekoltázst, csinálj laza frizurát, de ne látsszon, hogy mennyit szenvedtél vele! Tűnjön természetesnek, de nagyon kúlnak az egész! Ha ez nem megy, akkor csak meditálj!

6.   Digitális detox: ne nézz telefont reggel! (akkor mikor?)

7.   De írj listát a teendőidről! (nem lesz egyszerű a telefon nélkül)

8.   Ès persze: rakd rendbe a lakást, hogy jobb legyen majd munka után hazaérni!

A listában nincs szó gyerekek iskolába készítéséről, családtagokhoz alkalmazkodásról, kiszáradt kenyérről, kiivott tejről, elveszett pár zokniról, faragatlan ceruzáról, aláírandó mulasztásokról.

Nem tudsz mindent megcsinálni reggel. Ha nem vagy reggeli típus, csak nyűgös leszel a koránkeléstől. A nap akkor is csak 24 órából all, ha korán kelsz, vagy későn fekszel. Menj akkor futni, amikor neked jó, a te családi körülményeiddel, a te munkáddal, a te életeddel összeegyeztethető. Csak menj. 

Tényleg jó tiszta lakásra hazajönni, de ne stresszelj, ha néha nem sikerul. De azért amit tudsz, rakj el.

Egyél tápanyagdús ételt, de ne legyen rossz kedved, ha megkívánsz egy kis gyorsfelszívódásút.

És tényleg igaz, hogy a telefon/tv/konzol sok időt elvesz. Helyette menj futni!

 

Tovább

Màsodik maratoni kísérlet: ON


Áprilisban felsültem, vagyis inkább megsültem a bécsi maratonon, féltávnál, nagyon rossz hangulatban kiszálltam. Kudarc volt, csatavesztés, feleslegesen végzett munka hónapokig. Ott volt mindenki a családból, büszkék akartak lenni rám. Drukkoltak, vártak, és ez engem nyomaszott. Kellett pár hét, mire újra szívből tudtam futni.

A maraton nekem ígéret. Nagypapámnak tettem, aki gyerekként néhányszor edzett velem. Azt mondta: Ancsika, olyan szépen futsz, mint egy őzike, meglátod, egyszer még a maratont is le fogod futni.

Maratont? Èn? Persze, futogattam, sportolgattam, pár kör a parkban, folyóparton, focipálya mellett. A maratont csak sportolók futják, nem?

Aztán nagypapa meghalt, és 30 évvel ezelőtti szavai megszólaltak a szívemben. Ha ő hitt bennem, akkor sikerülni fog.

Hónapok óta megyek, majdnem minden nap. Forróság, por, kiszáradt száj, vállamat ütemesen verdeső lófarok. Zene már régóta nincs, befelé figyelek. Meg a többiekre. Visszamosolyognak, és tudom, hogy nekik is fáj. Együtt küzdünk, együtt izzadunk, együtt eresztjük ki a sóhajt a hideg zuhany alatt. Gyűlnek a kilométerek, hallom, ahogy sercegve olvad le a hasi háj. Nincs műanyag flakon, nincs gél, nincs terv. Csak a futás.

Október hetedikén megpróbálom. Egyedül megyek, csendben, küzdve, nem aggódva, a tömegben átélve a flowt. Majd megírom, hogy lett.

 

 

Tovább

Bízz magadban!

Magamban bízzak? Hiszen én ismerem magam legjobban. Munkatársnak nem választanám magam, nemhogy példaképnek! Tudom, milyen nehezen kelek reggel, mennyi teendőt halogattam már, hányszor nyomasztott, hogy el kellene kezdeni, és mennyi színt játszottam, hogy ez ne derüljön ki. Hogy jobbnak tűnjek, mint amilyen vagyok. 

Igen, van egy csomó dolog, ami így is sikerül, vagy inkább ennek ellenére. Össze is tudom szedni magam, ha nagyon muszáj. De ha csak magamban bíznék, az nem lenne elég. Erőt onnét szerzünk, ahol több van. Akkor kell bízni, ha neked éppen nem megy, hogy megtedd, hogy elérd. De hogy magadban? Akkor olyan embertől kérsz, akinek magának sincs.

Mi marad akkor? Mindenkinek más. Látni a célt, szeretni az odáig vezető utat? A kicsi lépéseket, a tevékenység gyógyító erejét, a közben eszedbe jutó ötleteket, a néhány embert, akik kis időre melléd szegődnek? 

A legjobb dolog úton lenni. Nekem most a zsongó élet, a sport, a levegőben repülő illata a szerelemnek. Tudni, hogy még nincs vége, van holnap, öröm, újabb esély. 

Tovább

Hogy tedd le a cigit?

Sehogy.

Hiszen imádod a sercenést, ahogy begyújtod végre, szereted az első slukkot, ahogy a véredben szétárad a bizsergés, szereted, hogy miatta tarthatsz szünetet a munkában, leülhetsz öt percre, hiszen ez az énidőd. Várjál, megyek, csak még elszívok egy cigit, és fontos vagy, mert rád várnak, erről nem tehetsz, ezt tolerálják, ennyi jár neked.

Mit riogatnak itt mindenféle tüdőrákkal! Csomó példát tudsz, akik 120 évesen, makkegészségesen szívják, annyi éve, amit elképzelni sem mersz. Valamiben megkellhalni.

Ès különben is. Mi lesz a kávéval? Hogy fogod várni a buszt? Annak sincs bémvéje, aki sosem költött cigire. Mindenki meghízik, aki abbahagyja.

Azért persze minden nap átsuhan a gondolat, hogy le kéne szokni. Hogy nagyon sok a napi ezres, meg a lépcsőn sem bírod úgy. Hogy szar a tudat, hogy már csak két szál van, és mindjárt zár a dohánybolt. A fogaid sárgák, de ezt már megszoktad, a szagot már nem is érzed, az illatokat is alig. Gyártod a kifogást: még nem tartok ott fejben, amúgy is bármikor le tudnám tenni, csak még nem akarom.

Szerintem meg akarod, csak félsz. Hogy majd remegni fogsz érte, hogy kiröhögnek, ha mégsem sikerül. Nem fognak. A többi dohányos kevésbé érzi rosszul magát, ha látják, hogy neked sem megy. Haver leszel újra.

A cigaretta abszolút nem kúl. Tedd le, és modd, hogy soha többé. Aztán ha mégis, akkor majd megpróbálod mégegyszer. Sikerülni fog!

Tovább

Fuss, mert kedves az életed!

Kedvem van futni minden nap, legtöbbször megyek is. Néha 4 kilométer, néha 10. Ma délutánra félmaratont terveztem.

Szeretem a futásban az egyedüllétet, a szembe futók mosolyát, a csorgó izzadságot az arcomon, a szél hűtését, és a jóleső fáradtságot. Futás közben nem unatkozom. A kérdések választ kapnak, a problémák megoldást találnak, az élet hétköznapisága értlemet nyer.

A futás élet. Olyan befektetés, ami hasznot hoz: többet ad, mint amit elvesz.

Régebben nem szerettem, hogy közgazdász vagyok, mert pszichológus akartam lenni. Mióta pszichológus is vagyok, megszerettem a közgazdászságomat.

Döntéskönnyítő módszerem a mit hoz – mit visz. Egyszerű elv, és nem csak anyagi dolgokra vonatkozik. A fontos dolgok egyszerűek, tiszták, egymondatosak.

Mit hoz a futás? Fittséget, szép alakot, ragyogó bőrt, lelki békét. Pont, mint a kapálás: aki jódolgában depizik, menjen kukoricát kapálni, egyből jobban lesz.

Amit visz, azt vissza is hozza: a futás idő. Időt kell rá szánni, egy órát egy nap. Cserébe 10 évvel tovább élhetünk egészségesen.

Sokan azt mondják, a futás pénzt is visz. Kell egy jó futócipő. Ez nem igaz. Minél jobban tart a cipő, annál kevesebbet dolgoznak a lábfej izmai. A legyengült izom, a megtámasztot inak pedig sérülékenyek.

Ez tökéletes üzleti modell. Sugalljuk azt, hogy az életedet kockáztatod, ha nem megfelelő a futócipőd. Ìgy aztán pár hónap múlva lesérülsz. Kell venned kompressziós szárat. Egy még drágább cipőt, járnod kell kezelésekre, ajánlani fogják a mozgásdiagnosztikát, ahol kiderül, hogy csak edzéstervvel futhatsz havi 5 ezerért akciósan, és örülsz, hogy a halál torkából ragadtak ki. Ezentúl vetetnek veled vitamint és futótápot, nézed az okosórán hogy ver-e még a szíved, kétségbeesett emailt írsz a kócsnak, ha kettővel többet dobbant.

Aztán nem érted, hogy miért nincs kedved kimenni futni, fészbukon keresel motivációt, hogy valahogy rávedd magad. A szenvedélyes hobbiból stresszforrást gyárt a futóipar.

A futás nem erről szól. Ha csak tehetem, mezítláb futok. Szakadt pamutpólóban, amiben még nagypapám járt futni. (Nem szeretnék a MAMIL-jelenség részese lenni: Middle Aged Men In Lycra). A műszál mű. Nem jó a bőrnek, nem hűt, mert nem lesz nedves a testedtől, ezért futás közben kiszáradsz, stresszeltet, hogy ittál-e eleget. Egy átizzadt pamutpóló gyengéden hűsít, és megvéd a túlzott folyadékvesztéstöl.

Legtöbben az egyszerűsége miatt kezdenek futni. Miért bonyolítjuk túl?

 

Tovább

Vidámvölgyi Csokoládé

Nem tudom, hogy hiszek-e a véletlenekben. Inkább abban, hogy ha valamit nagyon szeretnék, akkor elkezdek felfigyelni azokra a lehetőségekre, amik közelebb visznek a vágyott dologhoz. 

Legyen az akár egy ládapárna átszabatatása.

A kárpitos udvarában 6 fekete szőrgombóc hempergett.  Ahogy megláttuk őket, tudtuk, hogy kell nekünk egy kiskutya. Hogy most lett itt az idő. Hogy közülük kell egy. 

Apa meglágyítása 2 hétig tartott. A gyerekeknek sikerült. 

Egy benzinkútnál kiszállt az autóból, és azt mondta:

"Átgondoltam ezt a kutya dolgot, megengedem." Visítottunk örömünkben.

Annyi biztos, hogy ez az utóbbi évek egyik legjobb döntése volt.

Örülünk neked, kis Csoki, és szeretettel köszöntünk a családunkban!

Tovább
«
12