Az ablakpárkányon ütemesen verték a dzsesszt és hívogattak az esőcseppek. Levittem Csokikutyát, aki most találkozott először az égből hulló nedvvel. Piros nyelvével elkapdosta a csillogó cseppeket, selymes bundája vombatszőrré filcelődött, míg ő önfeledten ugrándozott és nagyokat csobbantott a pocsolyákban.

Megirigyeltem tőle fiatalsága gondtalan örömét, és futócipőt húztam. A legélhetőbb város aranyló fényei vezették most a futást. A fekete víztükrök hol szelíden cuppanva, hol szenvedve csattanva fogadták a talpamat. Mindehhez a megszokott labanc díszlet: Hofburg, Opera, Hilton és Sophitel. Lelassult az idő és a szívdobbanás. Ritmusos lendület vitt előre a frissen mosott levegőben, és nem éreztem fáradtságot. Talán ilyen lehet a flow.