Idén igazi futóősz van: alig eső, sok fény. Nem is csoda, hogy mindenki futni megy. Ezért aztán tömeg van. Kerülgetni kell egymást. Konfliktus van. A régebb óta futók mérgelődnek a többiek miatt. Hogy az újak lassabbak, sokszor szélesebbek is, és főleg: sokan vannak. Hogy ő, a profi futó, kerülgetni kénytelen. Érkezik a király, és a tömeg nem nyílik szét! Hát mi van itt? Mit képzelnek ezek? Vonszolja itt sétatempóban a kardashian-tomport, te meg nem férsz el mellette a rekortáncsíkon! Kitéped a füllhalgatóját, hogy legalább meghallja, hogy jössz, és félrekotródhasson. Könyékkel vágsz utat, előzés után mutogatsz, beszólsz.

Ha futás közben a sporttársakon mérgelődsz, nem vagy sportoló. A sport nem öncél, nem eltiprás, nem magamutogatás. A sport önfegyelem, kitartás, a gyengébb segítése. A sport öröm, és ha téged frusztrál az, hogy a kerülgetések miatt nem tudod a kétszázadik helyedzésedet megjavítani, akkor még szánalmas is vagy, nem csak lassú. Ha profi céljaid vannak a sporttal, akkor erre nem 30 évesen kellett volna ráébrédni. Ha vágyod a dicsfényt, akkor küzdjél, de ne a gyengébbel. Küzdjél magaddal, hogy hajnalban menj, amikor nincs kint senki más. Vagy fizess be egy stadionba, hogy ott futhass a profi pályan. Igen, az drága. Jól látod. De ott, az igazán profik között talán alázatot tanulsz. Amikor téged köröznek le. Ès akkor esélyt kapsz, hogy helyedre kerülj, és újra jó ember lehess.