A kedvenc sportom a futás, hiszen a legegyszerűbb testmozgás, szabadban végezve balzsam a testnek, léleknek. Rengeteg jó hatása van: gyönyörűen formálja a lábakat, kipirosítja az arcot, serkenti a vérkeringést, és fitten tart. Viszont merevvé is teszi a combizmokat. Nálam már odáig fajult a helyzet, hogy egy nagyobb harántterpeszt is megéreztem a lábaimban. Persze nyújtogattam én is a futások után, igen, néhány percet. Ez a mennyiség azonban nem tudta ellensúlyozni a futás miatti izommerevséget. Kellett tehát egy új cél, úgyhogy január elsején kitaláltam:

Spárgázni szeretnék!

Minden nap 20 percet a nyújtásra szánok azóta, és az első eredmények már érezhetőek is. A legfurcsább számomra az volt, hogy a nyújtás is tud izomlázat okozni! Örültem ennek az érzésnek. Az újra rendszeresen jelentkező enyhe izomláz a kezdeti futásaimra emlékeztetett, amikor büszkén tapogattam a sajgó lábaimat, hogy milyen sokat edzettem. Bár a spárgát még mindig nem tudom megcsinálni, azt már észrevettem, hogy könnyebben hajolok előre, és talán egy kicsivel hosszabbak is lettek a lépteim. Ennek köszönhetően gyorsultam is a futásban. Igaz, csak néhany másodpercről van szó, de mégiscsak valami. A nyútógyakorlatoknak miatt a derekam sem fáj mostanában. És ami a legjobb: nyújtás után sokkal könnyebben alszom el.

A spárgakihívás új változatosságot vitt az edzésekbe. Várom a nyújtásokat, élvezem a másfajta fájdalmat az izmaimban, és egy picit nagyobb örömmel megyek futni is. Aztán ki tudja, talán még más területen is hasznát látom majd a hajlékonyságnak!