Nagyon remélem, hogy kigyógyul a világ addigra a vírusból, és életemben harmadszor is rajthoz állhatok a maratonon! A felkészüléshez 20 hetes edzéstervet válsztottam. Az elején még úgy éreztem, hogy kevés a terhelés, és mindig egy kicsit többet futottam, de a közepéhez érve már nem tudtam végigcsinálni az előírt adagokat. Menet közben rájöttem, hogy én a közepes, gyorsabb távú edzéseket sokkal, de sokkal jobban szeretem, mint a lassú, hosszú futást. Kerestem az okát, hogy miért lehet ez. Egyrészt, a rövidebb edzést jobban be tudom illeszteni a napjaimba: mire átgondolnám, hogy van-e kedvem hozzá, már vége is, és átmozgatva, felfrissülve folytatódhat a napom. Másrészt, a hosszú futásaimat szerintem magamhoz képest túl gyorsan kezdem, és főleg ilyenkor nyáron ettől nagyon elfáradok. Így aztán nem felfrissítenek, hanem kifacsarnak, mint egy citromot. 

Hosszú futások nélkül viszont nincs maraton, úgyhogy muszáj visszafognom a tempót, és megtalálni azt az időt, amit tényleg rá tudok szánni. Erre a hétre már 30 km lesz a táv, egyelőre nem kívánja ezt lefutni egyik porcikám sem. Azért igyekszem megtalálni hozzá a motivációt. Az kevés, hogy milyen jó lesz túl lenni rajta! Meg kell próbálnom elkapni a flowt, hogy a futás öröme magával ragadjon, és csak arra eszméljek, hogy jé, már vége is. Summa summárum: amit utálsz, de kell, azt próbáld megszeretni!