3 hét van karácsonyig. Elhatároztam, hogy ebben az időben futva jövök dolgozni. Ma reggel kezdtem, szuper volt. Az időjárás is kegyes, 11 fokban, száraz aszfalton szaladhattam. Tudom, hogy ez nem lesz mindig így, de nagy könnyítés volt az első napra. 

A munkahelyem 8,5 km-re van tőlünk, ez a táv pont ideális nekem. Se túl kevés, hogy ne legyen érdemes cipőt húzni érte, se túl sok, hogy ne legyen erőm utána dolgozni már. Viszont a család reggeli készülődési rutinja miatt jelentős szervezést igényelt.

Amire figyelnem kell a következő napokban:

Munkahelyi blúzokat, törölközöt érdemes lenne hétfőn az egész hétre bevinni, hogy ne hátizsákkal kelljen futnom.

Legyen nálam egy rúzs és egy szemspirál.

Fél órával korábban kell kelnem, futócucc legyen előkészítve.

Gyerekek egyedül indulnak, nem leszek ott, hogy utolsó pillanatban eszükbe jutó dolgokban segítsek nekik, időben kell kapcsolniuk.

A futócuccot kézzel kimostam, hogy délután friss pólóban futhassak, remélem, megszárad!

Amit várok ettől:

Mivel nálunk a férj részéről jelentős gond az edzésem („inkább a gyerekekkel kéne lenned”), azt várom, hogy a munkába futás megoldja ezt. Ìgy nem kell délután edzeni mennem, hanem az otthon melegében vigyázhatok a meghitt szeretet lángjára, amit nem dönt sárba az én délutáni futkározásom.

Emiatt nyugodtabb is leszek, nem fog az járni a fejemben házimunka közben, hogy jaj, lehet, hogy ma sem jutok el futni. Ìgy még kedvesebb mosollyal az arcomon rakodhatom ki a mosogatógépet, teregethetem ki a ruhákat, kérdezhetem ki a latin, angol, francia szavakat, és magyarázhatom méhem gyümölcseinek a másodfokú egyenlet megoldásainak Vieta-formuláját.

Természtesen örülni fogok a mellékhatásoknak is: mélyebben fogok aludni, könnyebben kelni, és a testem is feszesedni fog. A karácsonyi fényképekre talán leolvad a maradék hasi háj...