14 nap. Az idő üteme a 7-es ciklus, ebből lesz még kettő a nagy napig. Nem állok a legjobban. A finom kis futócipőm orra kilyukadt, és a széle vulkáni kürtőt faragott a nagylábujjam körme mellé. A sarkamat kikaparta a magassarkú, amiben olyan jó ötletnek tűnt a sport oltárán feláldozott nőciskedést egy kicsit visszakapni. A lábfejem bőrén pedig egy öt centis, mély horzsolás őrzi egy véletlen biciklipedálba rúgás emlékét. De sebaj, ezek orvosolható dolgok. Sérülés, fájdalom az inakban nincs, a nap újra süt, és találtam egy álomjó cipőt is a szakadtam helyett.


A mai lesz az utolsó hosszú futás a maraton előtt, ezután már csak rövidebbeket tervezek. Cél az élvezettel futás, a könnyedség megőrzése, a technika további csiszolása, ruganyosság, dinamika, erő. Jó barátom lesz a futóiskola, bajtársam a nyújtás, iránytűm a bokakörzés, bátorítóm a hengermasszázs.  Most pihenhet a stopper, duzzoghat a kilométer, nem hívhat a messzeség. Majd ott, két hét múlva, lesz aztán elég táv, csak bírjam szusszal. Ti hogy álltok a készüléssel?