Sokan hívják futóversenynek, de nekem ez nem verseny. Nem arról szól, hogy összemérjem a gyorsaságomat valaki máséval, hogy melyikünk ment jobban, ki ér be hamarabb. Ezt az izgalmat meghagyom az elit futóknak. Az ő készülésük emberfeletti, a táplálkozásuk profi, az életük szervezése a sport köré épül. Nálam a futás nem központ, hanem ellensúly. A hétköznapi élet kiegészítése. Energiaforrás, kikapcsolódás, feltöltődés, hobbi. A fejlődés nem cél, hanem mellékes ajándéka a futással töltött időnek. Az egészségesebb étkezés nincs rámkényszerítve, nem számolom a kalóriát, nem mérem az adagot. A szervezetem az, ami tápanyag után kiált, és sokkal jobban esik a színdús étel, mint a fehér cukor.
A felszerelésem nem profi. Az első maratoni próbálkozásom kudarcát részben a hájpolt cipőnek köszönhetem. A puha habszivacs olyan ügyesen tompította a talajfogást, hogy minden lendületet elvett, és pár kilométer után ólomsúllyal húzta a lábaimat. Ez a cipő szerencsére hamar tönkrement. Sokat futottam benne, kínlódtam vele, aztán végre kiszakadt. Helyette megvettem a legakciósabb árú, szuper színű cipellőt. Láss csodát, azonnal sokkal gyorsabban ment a futás. Hogy a nem elnyelt lendület, a cipő szépsége miatti nagyobb futókedv, a kissé hűvösebb futóidő, vagy a nagyobb kipihentség miatt, azt nem tudom. De újra tudtam élvezni a száguldást, a hajamba kapó szelet, a mozgás dinamikus erejét.
A maratonra frissítésnek viszek két csomag gyömülcspürét, porhanyós szőlőcukrot, és a kedvenc kapucíner csokimat. Vizet fogok inni, meg a célban egy habos, lehetőleg langymeleg, alkoholmentes sört. Utána jól fog esni a frissítő zuhany, meg egy porceláncsészényi arany leves.
Valaki végigbiciklizte a kijelölt távot, és gyorsított felvételen közzétette a filmet. Kijelentem, hogy már végignézni is fárasztó volt. Elképzelhető, hogy a célba már a záróbusszal érkezem.
Utolsó kommentek