A piramis alján vannak a fizikai szükségletek (ètel, lakhely), majd a biztonság (jövedelem, nem fenyegetve lenni), aztán a csoporthoz tartozás, majd az elismerés iránti vágy, végül az önmegvalósítás, hogy a bennünk rejlő potenciált kiaknázzuk.

A futás ilyen szempontból is egy csoda: ha futsz, a piramis összes szintjét egyszerre fejlesztheted.

Fizikai szinten, ahogy fejlődik a tested, egyre egyszerűbb táplálni. Milyen jólesik futás után beleharapni egy almába! A lédús gyümölcs tele van antioxidánssal, pektinnel, vitaminnal, ami mind a rengenerálódást segíti. Olcsó, és egészséges. Aztán ott van a szilva, a szőlő, a dió, ezer termése a fáknak, mind jót tesznek a testnek. A lakást sem kell már úgy fűteni, az edzett test hidegtűrő, mi több, hidegre vágyó. Ha rendszeresen futsz, láthatod az igazi rezsicsökkentést.

A biztosnságérzeted is fejlődik. Nemcsak azáltal, hogy el tudsz futni szinte bármi elől, hanem azért, mert edzett testtel jobban megy a munka is. Kevesebbet leszel beteg, nem téged rúgnak ki először, mert megbizható vagy és kitartó. 

A csoporthoz tartozás érzését megadja egy futóklub, a versenyek, de már az is, ha csak látod, hogy rajtad kívül mennyien futnak még.

Az önmegvalósítás pedig egyértelmű. Naponta fejlődsz, javul az érrendszered és a tüdőd, erősödnek az izmaid, és ráadásul a legjobb gondolataid futás közben jönnek. Rátalálsz a megoldásokra, kiötlesz teveket, kitűzöl célokat, és haladsz. Arcodon vízcseppek ragyognak, a szemedbe muslicák repülnek, a hónaljadat dörzsöli a ruha, de tudod, hogy élsz, és hogy ezt még nagyon sokáig csinálni akarod.