Eleinte nagyon lelkes vagy. Elkezdesz futni, megy már néhány kör a ház körül, aztán az erdőben is. Várod, hogy mehess, készülődsz, jólesik a zuhany utána. Terveket szősz, nézed, hol vannak versenyek, mi a szintidő. A barátaid már látják rajtad, hogy kivirultál, mondják is, hogy milyen jól nézel ki. Szívesen futsz, beleszeretsz a futásba, és fejlődsz.

Aztán egy nap esni kezd az eső, azzal a fagyos széllel, ahogyan csak novemberben tud, és akkor kihagysz egy futást. Másnap bepótolod, de erőltetettnek tűnik, már nem ugyanaz. Jó, hogy van, meg minden, de hova lett a láng? Már nem dob fel úgy, mint az elején, már ismered minden vele töltött percedet, tudod, milyen lesz a vége, és hogy fog esni utána a zuhany. Másra vágysz. Beteszel egy rubintrékát, bicajra ülsz, esetleg elmész úszni, és talán örülsz is, hogy végre nem futsz. Újra érzed az izomlázat, a kellemes fáradtságot, és lelkes leszel ismét. 

Gondolkodsz, hogy akkor mégsem a futás? Jobb lenne egy másik sporttal, hiszen az szebb alakot csinál, meg nem is kell annyiszor. Aztán elmész újra futni is, és rájössz, hogy a kihagyás jót tett. Hogy még gyorsabb is lettél, újra ragyogsz, a hajadat meg lobogtatja a szél.

Társadalmunkban fétisizáljuk a kapcsolati hűséget, a kizálógosságot, a csak veled ígéretét. A sportban erre egyáltalán nics szükség. A fő szenvedélyed attól még a futás maradhat, ha mellette jársz jógázni, vagy erősíteni is, meg kosorazol, vagy úszol. Nemcsak, hogy megférnek egymás mellett, de kölcsönösen javítják egymást, harmonikussá teszik a testedet. Megelőzik a futóélmény ellaposodását, a kiégést. Próbálj ki mást, az nem megcsalás. Amit ott kapsz, az feldobja a futásodat is.